Az egész úgy kezdődött, hogy szerettem volna egy saját neves célszallagot. Igy hát megnéztem hol lehet kapni és gondoltam elindulok az Ultra Lupa 130km-es távján, de arra 18 éves korhatár volt ezért maradt az 50 kilométer (utólag azért örülök, hogy nem tudtam a 130-ra nevezni , mert az 50 is nagyobb kihívást jelentett mint amire számítottam ). Igazából nem nagyon készültem külön erre a versenyre, csak csináltam a triatlonos edzéseim. Eljött a verseny napja, anyukámmal elmentünk a Lupatóhoz , azért vele mert vállalta, hogy jön és lesz a kerékpáros kisérőm. A verseny helyszínen beszélt anyukám a szervezőkkel, hogy mindössze 17 éves vagyok és igy akarom megcsinálni az 50 kilométert. hát ezt egyből fel is kapták és mikor rajthoz álltam előre hívtak és mindenkivel megtapsoltattak.
Nagy örömmel és lendülettel végtam neki ezután a futásnak. Az elején 4:20-as tempóban indultam el amit lehet azért nem kellett volna. Egy két kili elteltével egy futó belekötött anyukámba, hogy menjen ki mögülem ugyanis ő beakart állni a szélárnyékomba, de mint tudjuk szabály az, hogy a kerékpáros kisérőnek a futója mögött kell lenni, de elegem lett nem akartam vitázni, félre álltam és mondtam neki, hogy akkor menjen. Az első frissítőhöz nagyon jó állapotban érkeztem meg, nem is frissítettem csak mentem tovább. Útközben egy idősember majdnem elütött mert, miközben kanyarodott ki csak a másik irányba nézett, de szerencsére sikerült elugranom. A második frissítőhöz érve már megálltam, ittam egy keveset, lelocsoltam magam hideg vízzel majd mentem is.
Következő frissítésig egy 9,2 kilométeres táv várt rám, itt azért már kicsit kezdtem érezni a lábaim de még egész jól voltam. Egy hosszú egyenes út végén oda is értem a frissítéshez ahol egy komppal kellett tovább menni és utána tudtad folytatni a távot. Természetesen amig kompoztál le állították az idödet. Szóval oda értem a komphoz és mondták, hogy fél óra múlva visz át minket a komp. Utólag nem tudom, hogy ez a pihenő jót tett e vagy sem, de akkor azt éreztem jól esik. Nyújtottam, ittam, ettem amíg jött a komp.
Át is vitt minket és indultam is tovább az idő újra indítása után. Pár száz méter múlva volt egy csap ahova oda is mentem és sikerült elcsúszom, de nem lett semmi bajom. Ittam aztán folytattam a futást. Egyre sűrűbb frissítéssel de eljutottam a negyedik frissítő ponthoz is. Innentől a maradék 21 kilométer alatt csak egy frissítés volt amit én elég kevésnek tartottam. Elkezdett esteledni, egyre lassabban és egyre több sétával de haladtam a cél felé. Elérkeztem az utolsó frissítő ponthoz is, egy rövid energia vissza töltés aztán megkezdtem az utolsó 10,4 kilit. Itt már minden óra csippanás után sétáltam (a csippanás kilinként volt) és igy mentem, már nagyon fájt mindenem, minden lépés szenvedés volt, de anyukám végig motivált és tartottam bennem a lelket. Nagyon fáradtan de sikeresen célba értem.
Ott meglepetésül már vártak rám a testvéreim akiket anyukám szervezett oda mert verseny előtti napon volt a szülinapom és ezzel kedveskedtek nekem. Célba érés után egyből ruhástul befutottam a tóba egy kicsit felfrissülni. Verseny alatt és után azt mondtam soha többet nem indulok ilyen versenyen, majd eltelt egy hét és már azt terveztem jövőre is indulok. Sajnos mire ez a beszámoló megíródik már kiderült, hogy nem rendezik meg jövőre szóval másik versenyt kell keresnem.
Ui: Verseny másnapján megnéztük hol végzet az az ember aki az elején annyira sietett. Az eredményeknél látszott, hogy annyira sietett, hogy az első két váltó pontot ki is hagyta de hiába volt a nagy sietség mert igy is a mezőny harmadik harmadában végzett.